Hogyan lesz egy család történetéből egy ország, egy korszak és egy egész nemzedék története? Gáti Vilmos emlékezéseiben dédapák, nagyanyák, révészek, rabbik, suszterek és pesti kisemberek elevenednek meg. Erdély falvai, a századforduló világa, a ferencvárosi utcák és a családi legendák mögött lassan kirajzolódik a 20. század történelme: háborúk, üldöztetés, kirekesztés, bujkálás, túlélés és az elveszett otthon utáni élet. A szerző gyermekként éli át a numerus clausus és a fajüldöző törvények következményeit, Budapest ostromát és a holokauszt éveit. Történeteiben a történelem nem távoli esemény. Ott van a házak kapualjaiban, az iskolapadban, a családi asztalnál és az utcákon. A megmenekülés története ugyanakkor nem ér véget 1945-ben. A túlélés után következik a számvetés: amit egykor elvettek, azt nem lehet már egyszerűen visszakapni. A szerző nem emel maga köré emlékművet. Inkább kérdez, kételkedik, és megpróbálja úgy elmondani a múltat, ahogyan az valóban megtörtént. Hősi pózok és megszépítő legendák nélkül. Az Ősök ősei személyes családtörténet - és közben egy letűnt Magyarország lenyomata. Könyv arról, honnan jövünk, mit öröklünk, mit veszí- tünk el, és mi marad belőlünk azután, hogy az a kor, amelyben éltünk, végleg véget ér.