A ,múltat végképp eltörölni" szándékozó Kádár-korszak gyermeke vagyok. Boldog, kiegyensúlyozott ifjúkoromban szüleim megóvtak az olyan veszélyes fogalmaktól, mint a származás, elődök, gyökerek. A harmincas éveimben kezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy milyen örökséget hordozok a génjeimben. Családkutatásom eredményeként kiderült, hogy apai ágon több mint 600 éves magyar nemesi gyökerekkel rendelkezem, édesanyám askenázi zsidó elődjei pedig legalább 250 éve Magyarországon élnek. Ez a kettősség számomra különösen izgalmas, hiszen a magyar történelemnek, kultúrának, identitásnak, sokszínűségnek szerves alkotórésze a magyar nemesség és a magyar zsidóság is. Tömpe Zoltán könyvében egy több évszázados család történetén keresztül követhetjük a zsidóság életét Magyarországon. Ez a statisztikai értelemben szinte észrevehetetlen kisebbség óriási hatást gyakorol a vallásra, tudományra, művészetekre, pénzügyekre, a gazdaságra, a filozófiára - szinte mindenre. A kötetben szereplő kislány Erzsike, a szerző édesanyja, akinek személyes sorsát követhetjük végig. Boldog gyerekkor után elveszíti édesanyját, édesapját, testvéreit, rokonait, barátait. Átvészeli Auschwitz borzalmait, és nehezen találja meg második életét. Életútja bizonyítja, hogy a jóság és a szeretet végül felülkerekedik minden megpróbáltatáson.