Óbuda a főváros különleges vidéke. Városképén minden történeti korszak rajta hagyta maradandó bélyegét, múltja azonban mégis az újrakezdések története. Kevesen tudják, hogy az ókori aquincumi katonaváros romos falai között fejlődésnek indult Árpád-kori település II. András uralkodása idején királyi székhellyé épült ki. A tatárjárás után Óbuda fokozatosan elvesztette korábbi jelentőségét, s az oszmán hódítás következtében pompás világi és egyházi épületeinek még a helye is feledésbe merült; a 17. században beköltöző lakosság új arculatot adott a településnek. A 20. század derekától kezdődő szanálások és az új lakótelepek felépítésével a városnak ez az újkori rétege is elsüllyedt, a munkálatokat kísérő régészeti ásatások azonban feltárták Óbuda ókori és középkori múltját. Az atlasz az elsüllyedt rétegek rekonstrukciójára vállalkozik, s mindazt az olvasó elé tárja, ami a város régi helyrajzáról megtudható.