Baloghy Dezső tanulmánya a Magyar napimádás címmel 1910-ben jelent meg és egy újabb adalékkal gazdagítja az ősvallásról vallott nézeteinket. A szerző az alábbiakat írja ősvallásunkról: Az áldozás cselekménye tehát, mely míg egyrészt az ős régiség homályába vész, másrészt ma is oly mondhatatlan erősen tartja magát, nem csak vad és félvad népeknél, hanem a legműveltebb nemzeteink vallásában is napról-napra ismétlődik, bizton mutatja hogy ős napimádó vallásunk szertartásainak az áldozás s áldomás fő fontosságú gyakorlata vala. De útba igazít arra is, hogy hol, miben keressük fejlett, művelt vallásunk alapját, kiindulása csiráit is.