Magyarországot lehetetlen elképzelni a külvilágtól függetlenül. Amikor ez az egyszerű tétel vita tárgyát képezte, és magyar politikai elitek (kényszerűségből vagy tudatos döntés eredményeképpen) elfordultak Európától, mindig pórul jártak. A nemzeti függetlenség túlfeszített programja sosem vezetett tartós eredményre. Magyarország akkor a legsikeresebb, ha saját szempontjait Európával összeegyeztetve képviseli. Csizmadia Ervin tanulmánykötetében számos szempontból értékeli a magyar politikát ebben a külső erőtérben. Foglalkoztatja például az elitek Európa-képe. Keresi a választ történeti szinten: hogyan gondolkodott Európáról az első világháború utáni jobboldali magyar kormányzó politikai osztály. Megvizsgálja, hogy közvetlenül az 1990-es rendszerváltás előtt és utána mit jelentett a Nyugat eszméje a baloldali, a liberális és a jobboldali elitek számára. Foglalkozik magukkal a nyugati eszmékkel, amelyek nélkül elképzelhetetlen lett volna a demokrácia létrehozatala Magyarországon. Sőt értelmezi azt is, hogy az átmenettől napjainkig miként illeszkedtek be a magyar pártok az európai pártcsaládokba. A szerző állandó szempontja: nemzeti és nemzetközi összehangolása. Amellett érvel, hogy a magyar politika és közélet egyik legfontosabb jövőbeli feladata megteremteni e kettő egységét.