A magyar arisztokrácia birtokai, műveltsége, szemlélete által nemzetfenntartó erő volt. Nem pénzben adózott, hanem "életével és vérével" - ahogy a Mária Teréziának szóló közfelkiáltásában 1741-ben elhangzott. Ehhez a lelkülethez tartozott a 19. század első felében többek mellett Széchenyi Istvánnak a Magyar Tudományos Akadémia javára tett felajánlása, s ebben a szellemben született meg a Nemzeti Múzeum is. Az Apponyi családban is tradíciónak számított a kultúratámogatás és a műkincsek gyűjtése. Kötetünk a főúri mecenatúra egyik 20. század eleji példájának állít emléket. Apponyi Sándorné Esterházy Alexandra a végrendeletében a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta a lengyeli kastélyt és a hozzá tartozó birtokot minden ingóságával együtt. A nemes gesztust úgy a mögötte álló eszmék, mint a kollekció értéke - mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt - a magyar kultúrtörténet egyik legnagyobb tettévé avatják.