Részlet Palkovits Miklós akadémikus, az MTA Doktori Tanácsa elnökének könyvhöz írott előszavából. Csépe Valéria karakteresen beszél, nem keresgéli a szavakat. Olykor kemény szavakat használ, nagyon igazakat. Érződik minden mondatáról, hogy tudja, mit akar, tudja, mit csinál. Nemcsak tudományt, tudománypolitikát is, ahogyan ő mondja: nemcsak a pálya széléről kiabál be, játszik is a pályán. A pálya szép, a pálya nagy, a Magyar Tudományos Akadémia. Erről a játszmáról sokat mond, keményen, őszintén. „Hiteles testület az Akadémia?” - kérdezi a szerkesztő. „Nagyon sok más testületnél hitelesebb…” Nagyon jó válasz, hadd ne részletezzem, hogy miért. Én erre azt válaszoltam volna: „Természetesen. De Szerkesztő Úr, milyen kérdés ez?” Csépe Valéria válasza jobb. Ő ízig-vérig pszichológus. Csépe Valéria született optimista, nagy önbizalommal, végtelen hittel a vállalt munka értelmében és sikerében. Minden pátosz nélkül, nagy szavak nélkül. Kell, akarom, csinálom - ezt olvasom ki a beszélgetésből. „Ha az ember nemcsak diplomás, hanem értelmiségi is…” - mondja. Kicsit megdöbbent ez a fél mondat. Kedves Professzor Asszony, ma, amikor az értelmiség hitehagyottságáról, útkereséséről, árulásáról, csődjéről (mindezek szabadon választhatók) beszélnek, akkor Önnek még fokmérő az „értelmiségi” szó? Honnan ez a hit? Kérdezem, mert ebben magam sem vagyok hitehagyott, de napról-napra kérdezem magamtól is, van-e ennek a hitnek még alapja? Köszönöm, hogy kimondta, hogy a „képzők képzettségével sok helyen baj van, nem eléggé képzettek. Ez katasztrófa.” Félek, hogy sokan bólogatnak, ki kajánul, ki őszinte egyetértéssel, de talán nem fogják fel, hogy ez valóban katasztrófa. Lehet kérem óriási az egész országot érintő gazdasági csőd, aminek következtében tízezrek vesztik el munkájukat, de a közoktatás, a tanítás csődje miatt százezrek lesznek képzetlenek munkára, életre, az igazi életre. „Nálunk a családban arról szól az élet, hogy mindent meg lehet beszélni.” Kérdezem a pszichológust: sok családban arról szól az élet, hogy nincs élet a családban. S ahol nincs élet a családban, ott mit lehet megbeszélni?” Elégedett. „Szeretem a munkámat, és időnként visszajelzést kapok, hogy sikeres, amit csinálok.” Hogy mindez hogyan lett így - tessék elolvasni. Egyszerűnek tűnik, de ha elolvassák, azt is megértik, hogy mindezt miért mondhatják el magukról olyan kevesen.