Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után a történelmi Magyar Királyság fokozatosan idegen hadseregek megszállása alá került. Erdélyt 1918 novemberétől, a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege és a Székely Hadosztály fegyveres harcai ellenére pedig 1919 augusztusára a mai Magyarország területének nagy részét a román királyi hadsereg csapatai szállták meg. A harci cselekmények lezárultával a román katonai egységek vöröskatonák és civilek százait végezték ki, fogolytáborokba zártak és távoli vidékekre internáltak több ezer férfit, a lakosság megfélemlítésére bevezették a nyilvános botozást, illetve megkezdték Magyarország tervszerű gazdasági kifosztását. Perczel Olivér kötete részletesen bemutatja az 1919-1920-as román-magyar háború mozzanatait, különösen pedig a bevonuláshoz kapcsolódó és a megszállás időszaka alatt elkövetett atrocitásokat. A szerző összegyűjtötte a tömegkivégzésekben, a megszállás "békeideje" alatt a román katonák által elkövetett gyilkosságokban és a különböző robbanószerkezetek által okozott balesetekben elhunytak neveit. A kötetben közölt adattárból - a magyar történetírásban először - az olvasók megismerhetik az 1919-1920-as román-magyar háború és a román katonai megszállás magyar áldozatainak névsorát, az elhalálozás helyét, idejét és okát. A könyv 2024-ben a Magyar Levéltárosok Egyesülete által gondozott Osváth Lajos-díjat nyerte el a levéltári forrásfeltáráson alapuló történettudományi mű kategóriában.