A püspökkari konferencia intézménye Magyarországon a rendi hagyományokban gyökerezve fokozatosan alakult ki, a 19. században már rendszeresen megtartották és azokról 1892 óta jegyzőkönyveket vezettek. A protocollumok a magyar katolikus egyház 1920. századi történetének legfontosabb forrásai. Az 1919-től 1944-ig, valamint az 1945-től 1948-ig terjedő időszak jegyzőkönyveit 1992-ben, illetve 1996-ban Beke Margit, az 19491965 közötti periódus püspökkari tanácskozásainak dokumentumait 2008-ban Balogh Margit adta közre. A második világháborút követő három év anyagát tartalmazó kötet mára hiánycikké vált, ami önmagában indokolná az újrakiadást. Ezúttal azonban sor került a dokumentumok kiegészítésére és jegyzetelésére is. A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945-1948 között című forráskiadvány bevezető tanulmánya, a dokumentumok összegyűjtése és sajtó alá rendezése újfent Beke Margitnak, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottsága elnökének az érdeme. A jegyzőkönyvek pontosan visszatükrözik: miként élte meg a katolikus egyház a sorsdöntő politikai változásokat és milyen választ adott a felszínre került társadalmi problémákra.