Amióta magát tette meg minden létező dolgok mércéjévé, az úgynevezett reneszánsz ember kissé elrugaszkodott a természet nagy törvényeitől. A humán gondolkodás tudományszemléletében mintha méltánytalanul háttérbe szorult volna a természettudományok értéke. Pedig ha az ember az égre nézve a Holdat méricskéli, amiben talán jövendő lakhelyét kell látnia, itt az ideje visszatérnie ahhoz a gondolathoz, ami így hangzott el Weinberg professzor e könyvben közölt érdekfeszítő előadásai egyikén: Még ha mi magunk nem is vagyunk fontos szereplői, van a világban egy nagy léptékű rend. Régi gondolat, hogy azok a törvények, amelyek itt a Földön hatnak ránk, ugyanazok, mint amelyek az égen látható dolgokat irányítják. Éppoly tanulságos, amilyen szórakoztató. [A tanulmányok] számos olyan témát érintenek, amelyekről a szerzőnek fontos mondanivalója, határozott véleménye van. Rávilágítanak a kvantummechanika, a kozmológia, a tudománytörténet, valamint a tudomány és a politika, a tudomány és a vallás közti viszony nem egy alapkérdésére is. The Economist