„A kínzás az emberiség sötét, többnyire rejtve maradó oldala, »kárhozott« énünk része. Kényelmetlen és szégyenletes érzéseket kelt. A kínzást, egy adott társadalomban való megjelenését, mechanizmusait és hatásait tanulmányozni, áldozatait gondozni nem veszélytelen vállalkozás. »Nem vagyok ugyanaz az ember, aki a kínvallatás előtt voltam«, mondja az áldozat. »Nem vagyok ugyanaz az ember, aki a kínvallatottak gondozása előtt voltam«, állapítja meg a klinikai pszichológus, miután az emberi lélek torzulásának ilyen szélsőségeivel találkozott. E könyvben azt szeretném megmutatni az olvasónak, milyen utat jár be egy terapeuta, amikor szembesül a kérdéssel: hogyan kezelhető a kínzás áldozata?”