Emil Cioran filozófiája a rendszeres gondolkodás radikális elutasításából születik. Írásai nem elméleteket, hanem egzisztenciális tapasztalatokat közvetítenek: a szubjektivitás, a szenvedés, a kétely és a nihilizmus határán. A kötet központi állítása szerint Cioran gondolkodása nem teljes nihilizmusba torkollik. A szubjektivitástól a nihilizmus felé haladó mozgást a kétely és az életben maradáshoz szükséges illúziók törik meg, létrehozva azt a dinamikát, amely Cioran filozófiájának belső egységét adja. A kötet hiánypótló vállalkozás a magyar nyelvű Cioran-recepcióban, és kísérlet a rendszertelenség mögött húzódó gondolati mélystruktúra feltárására.