Az Elméletek vonzásában - A "határtalan tudomány" kezdetei a hatvanas-hetvenes évek humán és társadalomtudományi kutatásaiban című kötet annak a folyamatnak a sokféleségét mutatja be, amelynek eredményeképpen a rendszerváltást megelőző évtizedekben egyebek mellett két tekintetben következett be határátlépés a humán és társadalomtudományokban: egyrészt a nyugat-európai és amerikai elméleti áramlatok hatása megjelent a hazai kutatásokban, másrészt a hazai kutatások kiléptek a nemzetközi színtérre. A kötet a nyelv- és az irodalomtudomány, a pszichológia és a történettudomány, valamint a politikatudomány területén tekinteti át ezeket a változásokat. A nyelvi fordulat keretezte strukturalista szemlélet előbb a nyelvészet elméleti alapjait változtatta meg, majd az elméleti nyitás átterjedt az alapvetően "nyelvi" tudományterületekre (irodalomtudomány, pszichológia, történettudomány). Végül a politikatudományt már jóval a strukturalizmus kifulladása után, a kilencvenes években érte el a paradigmaváltó szemlélet. Olvashatunk az egyes tudományterületeken az ötvenes években érvényesülő szigorú hatalmi kontrollról, majd a hatvanas-hetvenes évek ideológiai lazításairól, melyek eredményeképp szakadozott a kutatók feletti pártkontroll, és meggyengült a mindaddig nagy hatalmú szakmabeli pártkatonák uralma. A marxizmus hegemóniájának gyengülésével a politikatudomány kivételével mindegyik területen megindulhattak az elméleti és módszertani kutatások, illetve az elméleti és módszertani váltással megújított vizsgálódások, melyek eredményei időtállók maradtak. Ezek alkotják a magyarországi modern humán és társadalomtudományok máig folyamatosan magas színvonalú teljesítményének alapjait.