A gyerekvállalás globális, folyamatos és drámai visszaesése mostanra oda jutott, hogy az idősödésben Európa csekély lemaradással követi Japánt, az Egyesült Államok viszont Európát, Dél-Amerika pedig az Egyesült Államokat. Miközben tehát újra és újra felhangzik a fősodratú kultúra közhelye, mely szerint ,,úgyis van már elég gyerek a világon", illetve hogy ,,a gyerekvállalás magánügy", az évszázadunk legmeghatározóbb kérdésévé fog válni, hogy mégis miért történik, és milyen következményekkel jár, ha a társadalom nem fárasztja magát többé a következő generációk felnevelésével. Amivel itt farkasszemet nézünk, az egy történelmileg teljesen új, ismeretlen helyzet. Egyszerűen nincsenek tapasztalataink arról, ami most ránk vár. Legyen szó történelmi munkákról vagy akár csak néhány éve keletkezett társadalom- tudományi tanulmányokról: a jelenleg zajló demográfiai hanyatlás intenzitása és kiterjedtsége korábban elképzelhetetlen volt. Hogyan függenek össze a geopolitika, a gazdasági növekedés, a nyugdíj- rendszer, a bevándorlás és az automatizáció egyre sürgetőbb kérdései ezzel a globális demográfiai trenddel? Milyen módon befolyásolják a demográfiai folyamatok az országok szuverenitását? Milyen sors vár például Európa országaira? Lehetséges-e még egyáltalán tartós fordulatot elérni a termékenységben?