Az etruszkok az ókori Etruria területén, az i. e. 8. és 1. század között alkottak magas műveltségi szintű társadalmat. Erről reánk maradt építményeik, szobraik, sírkamráik freskói, díszes fekete kerámiáik, bronztárgyaik tanúskodnak. A latin nyelvű Róma terjeszkedése az i. e. 2. században az etrusz-kokat is elérte, önállósága elvesztésével az etruszk nép is beolvadt a Római Birodalom közösségébe, majd a római polgárjogot elnyer-ve fokozatosan ellatinosodott, és mai leszármazottaik már többnyi-re az olasz nyelv toszkánai nyelvjárását beszélik. Maga az etruszk nyelv ma már csak a sírok nyelve, írásos emlékei mind ásatásokból kerültek elő: ezek között vannak kőbe vésett sír-feliratok, határkövekre írt vagy arany-, ólom- és bronzlemezekre vésett jogi ügyletek, bronztükrök hátlapjára karcolt mitológiai jele-netek, agyagtáblára vagy lenvászonra írt vallási szertartások. Az etruszkok a görögöktől átvett, majd a saját hangkészletükhöz igazított betűkkel írtak, az etruszk szövegeket ezért egy kis gyakor-lással (jobbról balra haladva) bárki el tudja olvasni, anélkül azon-ban, hogy az egyes szavakat, mondatokat meg is értené. A több mint tizenegyezerre tehető etruszk szöveg túlnyomó része ugyanis rövid sírfelirat: ez olyan lehetetlen kutatási helyzetet te-remt, mintha valaki az angol nyelv egészét egy vidéki angol kisváros temetőjének sírfelirataiból próbálná rekonstruálni.