A racionalitást manapság általában a tudomány mintája alapján határozzák meg. A tudományra fölesküdött racionalitás egy olyan döntő megrövidítés, amelyre nem az észtől való fundamentális elfordulással, hanem az észfogalom flexibilizálásával szükséges válaszolni. Az ehhez vezető utat már réges-régóta a dialektika mutatja. A Platón és Hegel közötti nagy dialektikus tradíció mindig is azon fáradozott, hogy a beszéd ide-oda mozgását egy metodizáláson keresztül a tudomány rangjára emelje. Ezzel szembeállítható Arisztotelész topikája, amelyben a dialektika mint életvilágbeli racionalitás jelenik meg.