A megsemmisítés pusztaságától a trouville-i tengerpartig ezt a címet adta bevezető esszéjének André Lorant, összefoglalva a témaköröket, az emlékvonalakat, kitérve aztán a pontos portrék méltatására. Carine Gutlerner apja túlélte a deportálást. A kísértő képeket idézi meg a fekete-fehér rajzok egy része. A színes akvarellek többsége pedig valamely felhős normandiai derűt sugároz. Brahms és Musszorgszkij egyaránt szerepelnek a művész repertoárjában, írja Lorant, vagyis olyan művek, melyek megkövetelik, hogy szélesre nyíljon a kar. Ez a tágas mozdulat jellemzi rajzait is, ezt a roppant komplex univerzumot.