"Szín játékba való meghívás", avagy kalandozás a lehetetlenben - írhatnánk alcímként az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti gyűjteménye dokumentumaiból összeállított kötetre. Az illanót, a megfoghatatlant próbálja megragadni, aki egy kétszáz év előtti lovagdrámát, egy száz évvel ezelőtt még a tömegeket a színházba vonzó népszínművet kíván fölidézni, vagy rekonstruálni szeretne egy színházi előadást. Az alkotó színházi emberek tették és teszik a dolgukat, és elénk tartják azt a bizonyos tükröt, amelybe érdemes néha belenézni. A színjátszás történetében felfedezhetők állandó tartópillérek: Szophoklészek, Shakespeare-ek, Moliére-ek, Madáchok, Molnár Ferencek, Verdik és Wagnerek. Vannak tűnékeny elemek: színészek - Dérynék, Jászai Marik, Blaha Lujzák; rendezők - Paulay Edék, Hevesi Sándorok, Németh Antalok, Major Tamások. Maradnak töredékek: színlapok, képek, tervek, iratok - a színházi előadást megörökítő dokumentumok. A többi - a képzelet játéka.