Ebben a kötetben a politika és a művészet 20. századi magyarországi viszonyait jellemző forrásokat olvashatunk. Az előadóművészetek különleges társadalmi hatásmechanizmusa minden politikai rendszerben érvényesül, a szabályozási keretek meghatározása és az utánpótlás-nevelés feltételeinek biztosítása viszont a hatalomnak ad komoly mozgásteret. Nem csupán személyes és szakmai történetek bontakoznak ki előttünk, hanem olyan folyamatokba nyerünk betekintést, amelyek jól illusztrálják ezeket a kölcsönhatásokat. "Minden rom. A művészet örök. A többi por. A népet túléli a szobor." Théophile Gautier francia költő A művészet című versének sorai a lényeget ragadják meg. Uralkodó ideológiák, politikai rendszerek, kormányok váltják egymást, politikai vezetők felemelkednek, regnálnak és megbuknak - míg a művészek végzik a dolgukat: alkotnak, előadnak - de mindeközben alkalmazkodnak és túlélnek. Tudva, hogy szerencsés esetben az aktuális vagy az utána következő, de valamely politikai rendszer mindig megadja a szükséges támogatást.