Németh Antal (1903-1968) a magyar színháztörténet egyik legmostohább időszakában, 1935 és 1944 között igazgatta a "nemzet színházát". Külföldi tanulmányai a magyar színjátszás legjobb hagyományainak megőrzése mellett rendezői és szcenikai újítások meghonosítására sarkallták. Hihetetlen elméleti tudása és a munka iránti alázata a kor színészóriásaiban (Gobbi Hilda, Bajor Gizi, Somlay Artúr) is tiszteletet ébresztett. Mindenkor az egyetemes emberi értékek mellett kiálló - saját magát önéletírásaiban következesen így nevesítő - Németh dr. egyetlen politikai rendszernek sem volt kiszolgálója, így mindegyik ellenséget látott benne. Bár szakmai és művészi függetlenségre vágyott, vidéki színházakba száműzték, ahol kvalitásaihoz méltatlan rendezésekkel kellett beérnie. Egyéni látásmódot tükröző film-, televízió- és rádiórendezései ellenére e téren is elutasítással, elhallgatással találkozott. A korában némaságra kárhoztatott Németh Antalt Kávási Klára könyve szólaltatja meg levelezésének, rendezői hitvallásának, elméleti munkáinak legizgalmasabb szövegeiből válogatva.