"A kötet szerzői a magyar középkori művészettörténet egyik legkiválóbb kutatójának, az egyetemen évtizedeken keresztül tudósok sorát nevelő, 2007-ben meghalt Tóth Sándornak állítanak emléket. Egyszersmind arra a kérdésre is választ kívánnak adni, hogy a jelenlegi nem túlzottan kedvező időben jut-e még elegendő figyelem, erő és kitartás a múlt kutatására, vannak-e aktuális és érdekes témái, általában véve van-e mondanivalója a mai magyar művészettörténet-írásnak. Válaszuk, amely kihallatszik soraik közül, egyértelműen pozitív, annak ellenére, hogy a korán eltávozott mester hiánya nyilvánvalóan nem pótolható. Amint Marosi Ernő fogalmaz a kötet zárszavában, "Tóth Sándor azért hiányzik, mert jelenléte a 20. század utolsó harmadában a magyar középkorkutatás és -oktatás egyik legfontosabb feltétele volt. Tartalom Takács Imre: Előszó Mentényi Klára: A székesfehérvári Szűz Mária prépostsági templom átépítése a 12. században. Kísérlet a fennmaradt román kori kőfaragványok rendszerezésére Havasi Krisztina: Román kori emlék Európa keleti peremén. A halicsi Szent Pantaleon-templom és a magyarországi művészet Raffay Endre: Volt egyszer egy aracsi fejezet Takács Imre: A pilisi apátság kórusrekesztője és művészeti kapcsolatai Lővei Pál: Tóth Sándor 15. századi főpapi síremlékcsoportjának és a Stibor-síremlékek mestere műhelyének lehetséges összefüggéseiről Szakács Béla Zsolt: A balatonberényi templom és kőfaragványai Mezey Alice: Középkori épülettöredékek és "elenyészett" épületek nyomában Jász-Nagykun-Szolnok megyében Jékely Zsombor: A karinges ágostonos kanonokok templomai a középkori Magyarországon Marosi Ernő: Tóth Sándor emlékére. Zárszó helyett: Utószó"