"Bécs szociális lakásépítészete méltán világhírű. Az 1920-as évek első szociális lakóháztípusa, a Hof, már a maga korában is fogalommá vált. A parkosított udvarokat körbeölelő hatalmas lakótömbök a modern kori (értsd Habsburg-kor utáni) város kulturális identitásának alappillérei. De nem csak az épületek képviselnek értéket, hanem a szociális bérházépítés korokon és rendszereken átívelő társadalmi gyakorlata is. Még akkor is, ha a szociális jelző néha félrevezető, hiszen az elmúlt bő fél évszázad legfontosabb tendenciája éppen az, hogy a lakástámogatások haszonélvezői zömmel a középosztály soraiból kerülnek ki. Kötetünkben bécsi szerzők munkái olvashatók. A tanulmányokat úgy válogattuk össze, hogy az olvasó mindenekelőtt átfogó, a várostervezési, történeti, gazdasági és politikai keretekre egyaránt reflektáló képet kaphasson a bécsi modell időben változó fogalmáról, illetve mai problémáiról. A tanulmányok másik része egy-egy kisebb témát dolgoz fel. Így például szó esik a mai városi bérház és a környezeti fenntarthatóság kapcsolatáról, amely szempont részben újjáértékeli a korábbi korszakok örökségét is. Sőt, egy-egy egészen friss kutatás segítségével kitekintünk Bécsen túlra is, a városkörnyéki falvak és kisvárosok arculatváltozására."