A tündöklően tartózkodó muzsika - mint ahogy az égbolt csillagai szőnek rettentő súlyokból leheletfinom pókhálót - egyszer csak megtörténik általa. Talán, mert tudja, hogy a művésznek oda kell ajándékoznia egész életét, hogy a korszak, s a művek, amelyekkel eljegyezte magát, életre keljenek; a valóság felmutatásával vallomásként, himnuszként, védő- vagy vádbeszédként megszólítsanak, leleplezzenek,megríkassanak, felvidítsanak...