A Csehországban született, német anyanyelvű, bécsi iskolázottságú Lang Adolf épületeivel Hágától Bukarestig számos városban találkozhatunk. Budapesten még egy negyed századot sem élt, és ezt az időt is két részletben (1873-1878 és 1890-1908 között) töltötte itt. Ha Lang Adolf a régi műcsarnok épületén kívül semmi mást nem tervezett volna, személye és művészete akkor is figyelemre méltó lenne. A fő művén túl azonban nemcsak kifinomult enteriőrű vidéki és fővárosi középületek valamint budapesti bérházak őrzik tehetségének emlékét, hanem számos meg nem valósult terv is. Ráadásul Lang életútja nemcsak azért izgalmas, mert munkásságát már a kortársak is különbözőképpen ítélték meg, hanem azért is, mert miközben művészete tipikusan osztrák-magyar monarchiabeli, mind a földrajzi határokat, mind a stíluspreferenciákat tekintve egyben túl is mutat rajta. A hazai építészettörténetben Lang Adolf a neobarokk stílus egyik legelső alkalmazójaként, illetve jelentős színházépítőként játszott kiemelkedő szerepet. A historizmus korának kevéssé ismert építészének munkáival ismertet meg az archív képekkel és fotókkal illusztrált kötet.