Az ember hajdan, ha összeütött két követ, kifúrta egy vastagabb ág belsejét és belefújt - mindannyiszor rácsodálkozott az így keletkezett hangra. Határtalanul örült neki, s úgy gondolta: e csodás hangokat örömmel hallgatják az istenek is. Amikor fölfedezte saját hangját, öröme - és persze az isteneké! - a tetőfokára hágott. Megtapasztalta milyen más, ha mellette sípol, penget, dobol valaki, s őmellette megint egy másik, és milyen más, ha nem csak maguknak dalolnak. Mindez az évezredek során kiegészült egy másfajta élménnyel: ami hajdan áldozati szertartás, varázslás volt, az ma koncert, operaelőadás; vagy "csak" rádióból, CD-ről hallgatott zene. Tudjuk, közelebb jutunk a csodához, ha évezredek zeneművészetét megismerjük, tanulmányozzuk. Első lépéseként jól tesszük, ha szétnézünk a magunk környezetében, áttekintjük, amit szűkebb közösségünk eddig alkotott, így megismerjük helyét a világ zeneművészetében. A Kis magyar zenetörténet című kötet - amely a Holnap Kiadó művelődéstörténeti sorozatában lát napvilágot - nem csak hasznos ismereteket kínál a magyar zene történetéből. Szerzője kéri, rábeszéli az olvasót: a végére érve tegye félre a kötetet, egy időre akár felejtse is el tartalmát, és hallgasson sok zenét, nyitott szívvel minél több nemes zenét!