Látszatra olyan, mint egy képzőművészeti albumba komponált novelláskötet. Képek és szövegek, szószövetek és textúrák egymásutánja. Önkéntelenül is keressük a kapcsolatot kép és szöveg között: vajon melyik volt előbb? Vajon az arc, amit látok, ugyanaz az arc, amiről olvasok? Olykor úgy tűnik. Akár. Mintha. Aztán inkább mégsem. Nem ugyanaz, csak a vonalak tekintetté vagy épp női testté összeálló kusza halmaza ugyanazt az érzést, benyomást kelti bennünk, mint a mondatfolyamból testet öltő, képpé formálódó gondolat.