Az 1933-ban született Giczy János a Sopron megyei Alszoporon látta meg a napvilágot. 1945-ben a Soproni Evangélikus Líceumba íratták. Amikor rajztehetsége kezdett megnyilatkozni - átment a tanítóképzőbe, mert rajzot azokban az években csak ott tanítottak. Ennek negyedik osztályos tanulójaként nyerte meg a Budapesti Képzőművészeti Főiskola országos rajz- és festészeti versenyét. Festői munkásságának három nagy ihletője van: gyermekkori élettere (falu, család, természeti táj, hiedelmek, munka, évszakok változása, a puritán lutheránus hitvilág stb.), a gyermekrajz és a népművészet. Ezeknek szintéziséből, átlényegítéséből alkotta meg a maga öntörvényű, stilizált festői világát. Önkifejezésének sajátos eszköze az utóbbi évtizedekben megalkotott szárnyasoltár típus. A szárnyasoltár összetettségével, a fő- és mellékképek egymásra hatásával árnyaltan és sokrétűen tudja kifejezni a mindenben megbúvó hullámzó, változó, pulzáló ellentéteket: reményt és kilátástalanságot, pusztulást és megújulást, a dolgok változásban megnyilvánuló örökérvényűségét, s egyszersmind profán és szakrális voltát.