Az 1950-es évek második felében a desztalinizációs politikai folyamatokkal párhuzamosan megpezsdült a szovjet kulturális élet. Mindez igen látványosan jelentkezett a legnépszerűbb művészet, a film területén is. Az új politikai vezetés saját érdekeit szolgáló elvárásként tette lehetővé az árnyaltabb valóságábrázolást, addig nem kívánatos témák feldolgozását. A korszakot jellemző költői realizmussal megkezdődött a szovjet film szellemi-művészeti megújulása.