Gáll Ádám Munkácsy-díjas festőművész új albuma a 2009-ben megjelent Terrénum című kötet folytatásaként, az eltelt egy évtized terméséből közöl válogatást, neves művészettörténészek tanulmányainak útmutató értelmezésével. A művész képeinek, szobrainak, írásainak együttese filozofikus, esztétizáló megközelítéseivel tár elénk egy pusztulófélben lévő világot. „A művek kulcsszavai: elrejtőzés, felejtés, kiürülés, vákuum. (…) Ami marad: a képtárgy realitása, objektív mivolta. Marad a lelet. Az erózió koptatta felület, a viharok által amorffá csiszolt alakzat, a történelem hullámzása által partra vetett relikvia. Egy olyan bizonyíték, melyről igazából semmi biztosat se tudni. Az a paradox helyzet áll elő, hogy a megvalósult mű a műről való tudásunk hiánya lesz. A történelem romjainak tömkelegében, s a minderre reflektáló művek garmadájának hangzavarában – Gáll Ádám szavaival „a kulturális metaforák ritkuló erőterében” – éppen ez az átvitt értelemben vett „nem-tudás”, a hiány lehet a megfelelő alapállás.” (Pataki Gábor)