Szalay Lajos festő- és rajzolóművész levelezéséből "A világ következő legnagyobb grafikusa valószínűleg egy magyar, akit Szalay Lajosnak hívnak." Pablo Picasso, 1967. (Confirmado, Buenos Aires, June 1967.) Szalay Lajos festő- és rajzolóművész, rajzoló-mester, a "rajztoll mágusa", a "vonal virtuóza" az 1930-1980 közötti fél század nemzetközileg is számon tartott képzőművésze. Szalay magyar emigráns művészként több országban élt és dolgozott (Párizs 1946-47, Argentína 1948-59, New York 1960-88), tevékenysége és művei beépültek az adott ország képzőművészetébe anélkül, hogy önállóságát és magyar művészkénti autonomitását kényszerült volna bármikor is föladni. Ismert illusztrátor volt Párizsban, maradandó hatással tanított rajzot Argentínában (az argentínai grafikát Szalay előtti és utáni korszakra osztják), kiemelten foglalkoztatott művésze volt a nyugati magyar emigrációnak. Önálló rajzkönyvei, nagyszámú illusztrációs sorozatai (Ómagyar Mária-siralom, Villon, Shakespeare, Cervantes, Csehov, Turgenyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Franz Kafka, Szabó Lőrinc, József Attila, Illyés Gyula, Faludy György, Somlyó György stb.) ismertséget és elismertséget hoztak számára. Önálló rajzkönyvei sorából jelentős nemzetközi visszhangja miatt is kiemelkedő jelentőségű a Genezis (New York, 1966), a világ keletkezésének magas művészi színvonalú rajzi interpretációja. A Szalay-rajz vallomás, lírai karakterű vizuális megnyilvánulás. Az érzések, kiélezett helyzetek és állapotok gazdag skáláján képesek az emberi létezés sokrétűségét föltárni. A lélek mélységeit, a rejtett szándékokat ugyanúgy, mint a burkolt, nehezen vagy alig kimondható félelmeket, a 20. század embert-gyötrő kataklizmáit. A Szalay Lajos levelezéséből összeállított válogatás, a 238 db levél végigkíséri az alkotó élet- és művészi pályáját, könyvei, illusztráció-sorozatai megszületését, létrejöttüknek, művészi megformálásuknak a nehézségeit és a tervben rekedt műveiről, valamint végleges hazatelepedése körülményeiről is beszámolnak.