A függöny, a lepel az irodalomban, a képzőművészetben és a filmművészetben gyakran visszatérő motívum. A függöny fizikai és átvitt értelemben is elválaszt, éppen összeköt tereket, tárgyakat, embereket. A függöny a rejtegetés, a leselkedés, a megfigyelés, a kémkedés eszköze, a bizalmatlanság és az árulás szimbóluma. A függöny mögé rejtett dolgok csalódást vagy meglepetést hordozhatnak. A függöny gátolja a tisztánlátást, a tudást. A függöny a feledés fátyla. A függöny valóságos anyagként dekorál, díszít, esztétikai funkcióval rendelkezik. A függöny kijelöli az intim szféránkat, ahová nem akarunk beengedni másokat. A függöny véd bennünket a külvilág kíváncsiságától, elfedve titkainkat. Ezekről az izgalmas kérdésekről szól a könyv, és főleg egy régi cérnafüggöny metamorfózisairól különböző kifejezési eszközök, anyagok, technikák felhasználásával készült munkáimon keresztül.