Kő Boldizsár már fiatalon önálló műfajt teremtett: a szobor játszóterekét. A szobrász így vall alkotómódszereéről: Édesapám azt mondta, amikor látja, hogy én hogyan gondolkozom térben, tipikusan egy grafikus térszemléletét tapasztalja. Vagyis kitüremkedéseket készítek a térbeli síkokra. Ezek inkább olyanok, mintha háromdimenziós domborművek volnának, az akadémista szobrászati irányhoz, a pontos anatómiához nem sok közük van. Inkább egy kicsit illuzionista dolog ez, hogy az orról el lehessen hinni, hogy az, még ha nem is úgy néz ki. Papíron megtervezem, pontosan lerajzolom, és aztán már úgy követem, mint egy szabásmintát. Leginkább a leporellóhoz lehet hasonlítani, a háromdimenziós könyvekhez kihajtogatott formában. Kicsit ilyen az én képi gondolkodásom is.