Ez a kötet egy folyamatosan változó, különféle megközelítéseket integráló kutatás lenyomata. A magyar filmtörténet romaképeit elemzi, de nem a hagyományos - leíró, rendszerező - módszerrel, hanem kultúratudományi megközelítésben. Különböző korszakokban végez mélyfúrásokat: egy-egy olyan művet választ ki, amely markánsan megjeleníti az adott időszak reprezentációs és beszédmódját, és behatóan elemzi annak készítési folyamatát, formai megoldásait és fogadtatását. A művelet egy archeológiai feltáráshoz hasonlítható, s a Thomas Elsaesser német filmtörténész által képviselt új filmtörténetírás követőjeként a médiaarcheológia egyik, tartalomvezérelt irányába illeszthető leginkább. Néhány kortárs jelenség elemzése egészíti ki a történeti vizsgálódásokat, hogy felhívja a figyelmünket az archiválás, a bemutatás, a forgalmazás (intézmény)politikai hátterére. Ezek a rövid esettanulmányok példaként szolgálnak a kritikai megközelítés nélkülözhetetlenségére. Reményeink szerint a (roma) képek elemzései jól használhatók az oktatásban, a kulturális élet különféle területein. A módszer tovább alakítható, fejleszthető más kutatási témák behelyettesítésével. Mozgalmas életmódunkat a földrajzi, gazdasági és társadalmi értelemben vett helyváltoztatás határozza meg - ezért is tanulságos közelebbről megvizsgálni a korábbi időszakok alkotóinak és szereplőinek átkeléseit.