Az Artmagazin cikkei a kortárs és klasszikus művészet témakörében jelennek meg a magyar és a nemzetközi eseményekre, kutatásokra, irányzatokra, trendekre egyaránt fókuszálva. Érdeklődésünk a határterületekre is kiterjed: divat és design éppúgy téma nálunk, mint mondjuk a színházművészet, építészet, zene képzőművészeti kapcsolódási pontjai. ARTMAGAZIN 128. Biztos az elmúlt hónapok kiállításokban szegényebb időszaka is közrejátszott abban, hogy nagyobb számban történhetett meg problémák részletes kitárgyalása, életművek, műcsoportok, motívumvándorlások nagyobb lélegzetű összefoglalása. Így állhatott össze ez a tanulmánykülönszám, amely mégis kapcsolódik aktualitásokhoz, mert könyvekről, kiállításokról is hosszabban, elemzőbben írtak szerzőink, mint az egyébként megszokott. Közmegegyezés, hogy a magyar művészettörténet-írásnak, művészeti sajtónak vannak adósságai: bizonyos területek iránt néha felfokozott és általános érdeklődés mutatkozik, mások valami miatt kívül rekednek a figyelem főáramán. Biztosan elbírna még kiegészítéseket Mélyi József különszámindítója, ami ezt az adósságot egyre növekvő sugarú spirálként írja le, miközben azokat a kezdeményezéseket is felsorolja, amelyek a hátralékok ledolgozásán fáradoznak. Vannak például életművek, amelyekkel sok cikk foglalkozik, de egy esetleges stílusváltás néha megakasztja az értelmezési munkát. Nálunk most Csató József műveiről született olyan írás Hornyik Sándortól, ami nemcsak az itthoni és nemzetközi kortárs trendekhez, de a hazai művészeti hagyományhoz is kapcsolja ezeket. Az euroatlanti kultúrán kívüli művészet sem kap mindig elegendő teret, Kelényi Béla tanulmánya viszont pont azt próbálja körüljárni, hogy egy távol-keleti motívum, egy japán típusú buddhaábrázolás milyen áttételeken keresztül tudott akár lakásdekorációként is újjászületni a két háború közti Magyarországon. Ismeretlen festő-életművekről, például az Ausztráliában nagy karriert befutott Kaszab Juditról, vagy művészekről készült portréfotók alig elkezdődött gyűjtéséről is írunk. Aztán szóba kerül egy, a művészeti szakirodalomban hátrányos helyzetűnek tekinthető műfaj is: Tokai Gábor nagy lélegzetű cikkéből egy mára sajnos szinte teljesen megsemmisült szoborsorozat nemzetközi és hazai kontextusa bontakozik ki. Az építészet sem marad ki: P. Szűcs Julianna elemzi a nemrég megjelent Árkay-könyvet, de egy hamarosan újra megnyíló kiállításra is rendkívül alapos ismertetővel bocsátjuk útjára az olvasót: a Kiscelli Múzeum Templomterében nézhetik meg Asztalos Zsolt emlékezetet vizsgáló, sok elemű és sok műfajt egyesítő installációját.