Az Artmagazin cikkei a kortárs és klasszikus művészet témakörében jelennek meg a magyar és a nemzetközi eseményekre, kutatásokra, irányzatokra, trendekre egyaránt fókuszálva. Érdeklődésünk a határterületekre is kiterjed: divat és design éppúgy téma nálunk, mint mondjuk a színházművészet, építészet, zene képzőművészeti kapcsolódási pontjai. ARTMAGAZIN 114. Júniusi számunk a múltkorrigálás jegyében állt össze. Címlapunkon olyan mű szerepel, aminek jelentésrétegeit hosszú éveken keresztül lehet majd felfejteni, miközben újabbak és újabbak rakódnak rá. Bármennyire szokatlan is ez egy piros, 3D nyomtatással készült lányfej esetében, ez a szobor az ország egyik legfontosabb emlékműve. Ahogy szinte minden városban volt Petőfi-szobor, amikor a hazaszeretetért fiatalon vállalt hősi halál volt az értékrend tetején, most Molnár Csilla, az 1945 utáni első magyar szépségkirálynő-választás később öngyilkosságot elkövetett győztese tűnik a legadekvátabb szimbólumnak, főleg ha a szobor elkészültének fázisait is figyelembe vesszük: hogy egy 16 éves lányról 1985-ben milyen körülmények között készült a gipszminta, ami alapján utána bronzot öntöttek, hogy Pauer Gyula szobra végül a Nemzeti Galériába került, de nem volt kiállítva, hogy Eperjesi Ágnes felöltöztette ezt a bronzaktot, illetve a mostani Fészek Galéria-beli kiállításra a Kis Varsó Nefertitijére direkten utaló szépségkirálynő-emlékművet csinált belőle. Persze mégiscsak Pauer Gyulának köszönhetjük, hogy annak a korszaknak, a rendszerváltást már csírájában magában hordó időszaknak lett egy olyan lenyomata, amit utána értelmezni, öltöztetni, félre- vagy kiállítani lehet. Hogy megőrződött az örökkévalóságnak. Az Eperjesi által most felhasznált fej szenvedő szentek, síremlékek típusát őrző megformálásmódja miatt akkor is alkalmas lesz az általános női-emberi érzések kifejezésére, ha Molnár Csilla története valamikor lekopik róla. Cikkünk a Velencei Biennálé idei magyar szereplőjéről azt járja körül, hogy a múltban eldőlt dolgok helyett hogyan vázol fel visszamenőleges lehetőségeket Waliczky Tamás azokban a gondolatkísérletekben, amelyek végül a technológiai fejlődés és a tárgyalkotási folyamat más-más fázisát mutatják, némiképp a Vissza a jövőbe filmek mintájára. Sugár János nyolcvanas évekbeli grafikái is furcsa viszonyban vannak az idővel, tudjuk, hogy Sugár ambíciója az volt, hogy a húsz évvel későbbi világot képezze le. Vagy legalábbis úgy képezze le a saját korát, ahogy azt szerinte húsz évvel később csinálná. Lakner Antal műveinek értelmezéséhez pedig jó tudni, hogy miközben elképesztő technológiai fejlesztések zajlanak azért, hogy a jövőben a kisujjunkat se kelljen mozdítani, közben egy másik szféra, a művészek, már azon dolgoznak, hogyan orvosolják az emiatt várható bajokat. Múltkorrekció a Fortepan archívum kitalálása és működtetése is. Elképesztő többlettudás birtokába kerültünk, mert valakiknek kipattant az agyából a fotózás miatt felgyülemlett és régebben még kidobásra ítélt képanyag megmentésének gondolata, és megteremtették a közös újrahasznosítás feltételeit. Egyszerűbb eset, amikor életművek elfeledett vagy elveszettnek hitt művei kerülnek elő és ágyazódnak a köztudatba, mint ahogy az egy Magyarországon karriert csinált, olasz festőművész, Marastoni Jakab képeivel történik. Illetve megnézzük, mi történik most épp Amerikában, a legnagyobb impresszionizmus-fogyasztó országban egy eddig háttérbe szorult festőnővel, akire csak újabban esik annyi fény, mint eddig férfi pályatársaira. Egy állandó kiállítás újrarendezéséről is írunk, ami miatt megváltozhat majd a képünk a századfordulós Bécsről, és arról, hogyan született meg a modernizmus. Végül pedig arról való tudásunk íródik át egy könyv segítségével, hogy volt-e, van-e feminista művészet Magyarországon. Azért e számunk illusztrációit ebből a szempontból is figyelmükbe ajánljuk: ebből a szempontból e számunk alcíme ez is lehetne: Marastoni Jakab Görög nőjétől Várnagy Ildikó Éva menekülése a Paradicsomból című, mára megsemmisült szobráig. TARTALOM ARTANZIX Biennálé Szilágyi Róza Tekla: PANASZOPERA A PSZEUDO-STRANDON Biennálé Schneider Ákos: GÉPEK A FANTAZMAGÓRIÁN TÚL Waliczky Tamás Képzelt kameráiról Kiállítás Lépold Zsanett: A JÖVŐ OTTHONA Lakner Antal a temesvári Art Encountersben Esszé Geskó Judit: KÍSÉRLETI VAGY KOGNITÍV Sugár János sokszorosított grafikái Interjú Topor Tünde - Winkler Nóra: A KÖZÖSSÉG EREJÉT KIHASZNÁLÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK NAGY HÍVE VAGYOK Beszélgetés Virágvölgyi Istvánnal, a Fortepan-kiállítás kurátorával Kiállítás PÁTOSZ ÉS KRITIKA Eperjesi Ágnes: Pauer Gyula Magyarország szépe 1985 című szobrának kontextusairól (részlet) Adamik Luca: Érezzem megtiszteltetésnek Tanulmány Hornyik Sándor: A NŐ KÍSÉRTÉSEI Tatai Erzsébet "feminista olvasókönyvéről" Gyűjtők, gyűjtemények Ébli Gábor: A NAGY VISSZATÉRÉS Kiállítássorozat a Böhm-gyűjteményből Alig ismert életművek Murádin Jenő: ÚTJELZŐK MARASTONI JAKAB NYOMDOKAIN Kiállítás Kovács Ágnes: BÉCS 1900 A modernizmus eredete Kiállítás Fáy Miklós: NŐK FÜLÉBEN AZ A VALAMI Berthe Morisot-kiállítás Dallasban ARTANZIX