Pávai István népzenekutató, egyetemi tanár (1951, Székelyudvarhely) tudományos munkásságában elsődlegesen Martin György népi tánczenére vonatkozó kezdeti kutatásait folytatta, és tárta fel összefüggésrendszerükben a táncokat kísérő zenék jellegzetességeit a magyar hagyományban, erőteljes interetnikus - főként román - és történeti kitekintéssel. Terepmunkái során több mint 500 órányi - sok esetben unikális - felvételt készített. Komplex megközelítésen nyugvó gyűjtési módszertana, amely a korunk technikai vívmányai kínálta lehetőségeket messzemenően használja, a későbbi generációk, de a kortársak számára is példaértékű. Kutatási eredményeinek legfontosabb összegzése, a 2012-ben Kolozsvárt megjelent kötete, Az erdélyi magyar népi tánczene (angol nyelven 2020-ban adták ki) a magyar népzenekutatás nagy formátumú monográfiáinak sorát gyarapítja. Dialektológiai kutatásaiban pedig az egyes területek táncainak és népi tánczenéjének sajátosságait a nagytájak túlzottan általános és ezért sokszor nem értékelhető szintje helyett a közép-és kistájakra fókuszálva határozta meg - szintén iskolateremtő módon: bevonva a vizsgálatba nemcsak a zenei és táncfelvételeket, lejegyzéseket, hanem az adott területről felgyűjtött emlékeket, emlékezéseket, régi fényképek helyszíni digitalizálásával és az oral history módszerével. Az utóbbi években megjelent kiadványaival (Jagamas János népzenei gyűjteménye, 2014, Magyarózd népzenéje, 2015, A Sóvidék népzenéje, 2016, Szenik Ilona népzenei gyűjteménye, 2019) a folklóradatok adatbázis-szemléletű, komplex közreadását valósítja meg, amelyben az adott témához tartozó tényleges hang-és képfelvételek leíró adataikkal, járulékos dokumentációjukkal együtt megismerhetők, tanulmányozhatók. Tudományos, ismeretterjesztő és oktatói munkásságát, amelyet a szülőföldjével ápolt folyamatos és mélyreható kapcsolat jellemez, számos szakmai és közösségi díjjal, állami kitüntetéssel ismerték el. Tizenöt éve a Zeneakadémián alapképzési és posztgraduális szinten adja át a fiatalabbaknak ismereteit a népzenéről, a néptáncról, a Kárpát-medencei folklórról, nagyban segítve ezzel a magyar népzenekutatás utánpótlás-nevelését.