" Megadatott nekem az a szerencse, hogy azzal foglalkozhattam, amit szeretek. A romániai forradalom utáni káoszban mindenfélének nekieshettünk, nekiestünk. A színház mellett engem a média érdekelt. Tévézhettem, rádiózhattam, írhattam passzióból. Mikor mihez volt kedvem. Hűség és hűtlenségek közepette a tanítást tartottam a legfontosabbnak. Próbálom megérteni, és másoknak is elmagyarázni a világot. Úgy, ahogyan én látom... vallja Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, e könyv szerzője. A színház-jelenség folyamatosan kiterjed innen a címbéli kiterjedés a társadalmi lét majd minden területére. A magyar művelődés történetének egyik-másik szakaszában egy egész anyanyelvi kultúrát reprezentálhatott a színház. Jelentősége kiterjedt: közösség-teremtő, megtartó szerepe lehetett a legvadabb nacionalista diktatúra körülményei közepette is. A színház ugyanakkor egyetemesen értelmezhető összefüggésekben is máig, folyamatosan kiterjed: az egy évszázaddal ezelőtt a történelem színpadára lépett filmművészet számára szállított (szállít) ihlető késztetést, rendezőt, színészt, filmesíthető darabot, tapasztalatot. A sokoldalú Gáspárik Attila kötete a lehető legtöbbet képes elmondani a színház világáról: közérdekűen, érthetően, érdekesen, bennfenteskedés nélkül. Összefüggéseket elemez: irodalom, társadalom, színikritika, színészképzés, rendezés, nemzedéki hitvallások között; feltárja, miként hatnak, mit súgnak a nagy elődök az utókornak; és a besúgásról is mellébeszélés nélküli mintát kínál az olvasónak. Gáspárik Attila könyve a kortárs színház (és közönség!) kiterjedő elemzése során a legfontosabb, legalapvetőbb morális kérdésekkel szembesít."