Bálint Lajos ekként idéz fel egy megtörtént esetet Karzat és páholy című könyvében: "Egy Nagymező utcai trafikban láttam... Egy süvölvény türelmetlenkedett vele, mert nem elég gyorsan kapta meg a cigarettáit. Együtt jöttem ki az ifjúval, és megszólítottam. - Tudja, fiatalúr, ki az az ember, akivel berzenkedett? - Mit lehet tudni egy trafikosról? - Azt kell tudni róla, hogy minden más országban jobban megbecsülnék, mert a magyar színjátszás megújhodásának úttörője volt." Az érintett "trafikos" - vagyis a nyugdíjas Ditrói Mór - előéletében a legrégibb magyar kőszínházat - nevezetesen a Kolozsvári Nemzeti Színházat - virágoztatta fel, majd a pesti Vígszínháznak legendás első igazgatójaként tevékenykedett, és munkált ki járható - sőt máig járt - utat a korszerűbb, életközelibb magyar színházművészetnek.