Ebben a kötetben Fülep Lajos (1885-1970) azon művészetfilozófiai írásait próbálom értelmezni, amelyek az 1930-as évek elejétől az 1960-as évek végéig keletkeztek, és a maguk idejében nagyobb részt kéziratban maradtak, csak az utóbbi években kerültek kiadásra. Ezeknek a szövegeknek az olvasása után - melynek folyamatát szeretném bemutatni - az a meggyőződésem, hogy Fülep élete második felében írott művészetfilozófiája, illetve a hozzá kapcsolódó további kéziratok szorosan összefüggő és egymásra épülő elképzelések világává állnak össze. Olyan beszédmódok formálódását követhetjük nyomon, amelyek megpróbálnak választ találni művészet és történetiség, művészet és elmélet, művészet és valóság, művészet és ember viszonyának kérdéseire vagy egyáltalán arra: mi a művészet? Hogy majd ezeket a fogalmakat, fogalompárokat is egyre kritikusabban tekintve a szerzőjük eljusson művészet, esztétikum, forma, jelentés, érzékiség, vagy ahogy ő nevezte, a 'konkrét jelentés' létfilozófiai összefüggésekben való szemléléséig. A fentebbiek alapján bízom abban, hogy e kötet elolvasása után talán másokat is sikerül meggyőznöm arról, hogy Fülep Lajos egy olyan, eredeti művészetfilozófiai látásmód lehetőségét vázolta fel, amely napjainkban is inspiráló lehet.