Anyám, apám a szívemben éltek. És a szerelem is, amit már nem idéz senki, mégis jelen van, láthatatlanul - olykor kér magának megnyilvánulást egy elszólásban, félrenézésben vagy mozdulatban. A szerelem, amiből lettem, az, amiért ti találkoztatok, nekem örökség, feladatként viszem tovább. Köszönöm a lépteim egyengetését, a cipőfűzőm bekötését, az iskoláimat, valamennyi gondosan csomagolt tízórait, a lehetőségeket, amiket odakínáltatok, hogy kiválaszthassam, melyiket szeretném. Köszönöm az összes vitát, amikben csiszolódtam, megütköztem veletek, hogy miképpen legyek én én, hogyan érvényesíthessem az akaratomat.