Kinyílt a nagyvilág, amikor Konok Tamás kiállítására találtam. A nonfiguratív képek, az elegáns vonalrendszerek, a visszafogott színek - főleg a piros, fekete és a szürke - lenyűgöztek. Nem a tárgyak valóságát láttam, hanem annál többet. Mit éreztem? Vagy mit kellett volna éreznem? A vidám nyári estén özönlött a színes ruhákba öltözött, várakozással teli, érdeklődő közönség. Én közöttük, egyedül a sokaságban. A kiállítás helyszíne is varázslatos volt. A Kiscelli Múzeum főépülete a felújított néhai kolostor, mellette pedig a több mint száz éve használaton kívüli egykori kápolna. A részben romosan maradt, gótikus falmaradványok az égbe merednek. A részleges felújítás után létrejött belső kiállítási térnek egészen különleges atmoszférája lett. A templombelső szakrális hangulata megmaradt. Azt hiszem, sokunknak szinte a lélegzetünk elakadt. Rendkívüli hatása volt, ahogy a félhomályos kápolna belsejében Tamás képei nemcsak a különleges megvilágítástól, de a saját sugárzásuktól is ragyogtak. Nemhiába adott Tamás a kiállításainak elvont címeket, mint Sine loco et anno, Vers l'infini. A kiscelli múzeum kiállításcíme A gondolatmenet struktúrája volt. Tartalomjegyzék: Ajánlás 6 Találkozásom Konok Tamással 7 Első közös utazásunk: Ciprus 13 Együtt a Budenz utcában 19 Svájci élményeink 37 Élet a Borbolya utcában 48 Balatoni vidám napok 69 Párizs a Notre-Dame-ra nyíló ablakon át 78 Itt a 21. század! 94 A meleg déli tájaktól a "boldog" északig 100 Egy felejthetetlenül szép kiállítás emléke 109