Emlékeznek arra, amikor Ady Endre verset írt József Attilához? Vagy amikor Ovidius megidézte a Tiszta szívvel híres záró vers­szakát: "Elfognak, felkötnek, s barbár földbe temetnek"? Esetleg Parti Nagy Lajos nyelvi leleményére a következő jambikus sorpárból: "S egész néped sietnek, jaj, nagyon / eljózsefattilátlanítani"? André Ferenc emlékszik. És meg is írja, bravúrosan bújva egyre újabb és váratlanabb szerepekbe, amíg mi tátott szájjal bámuljuk, ahogy a kultúra legnagyobbjain keresztül megidéződik kultúránk legnagyobbja. Meg persze ahogy kultúránk legnagyobbján keresztül megidéződnek a kultúra legnagyobbjai. Babits Mihálytól Hervay Gizellán át Beton.Hofiig. És ez még nem minden, mert egy ponton József Attila altatót ír saját magához, a ChatGPT levelet József Attilához, és egy vers erejéig még a mozdony is megszólal. Sírunk, nevetünk, sírunk, és közben ámulunk Hatházi Rebeka kollázsain. "Mert játék ez", csak éppen... de ehhez már ki kell nyitni a kötetet.