Élete fordulópontján a szerző arra készül, hogy megismerje és megírja családja történetét: anyjáét, a nagyváradi református család lányáét, és a felvidéki Tömpe családból származó, kommunistává lett apjáét. Eközben derül ki a nyakán lévő kis dudorról, hogy rosszindulatú sejtek vannak benne – rákos áttét eredménye. A könyv az áttét forrásának, az elsődleges daganatnak a megtalálása, a diagnózis, a meglehetősen brutális műtét és az utána következő lábadozás leírásával párhuzamosan meséli el azt, amit addig sikerült családja történetéről felderíteni. Sem önsajnálat, sem a szenvedések lekicsinylése nem jellemzi a szerzőt, felméri, mi történik vele, harcol a betegséggel, de a legfőbb védekezési eszköze az irónia és az önirónia. Tömpe István két, egymással különös hangulatban összejátszó, együtthangzó történetet mesél el. Élvezetes olvasmány keletkezett a két történet – család és betegség – összefonásából.