Kőszeghy ál-életrajzi regénye alapvetően két témát jár körül: a gyűlölt szocializmust és az imádott szerelmet. Megtudhatjuk belőle, hogy ő ölte meg (igaz, álmában) Kádár Jánost, s hogy történet helyett - képek vannak. Írása - mint regényében olvasható - lassú lépkedés az idő nyomában. Az amikorok bizonytalan nyomában. Tulajdonképpen mindig a kivégzett apa nyomában. Pár bekezdéses fejezetek és elbeszélés ívű részletek fonódnak össze az életesemények hálójában, míg csak be nem következik a vég: hősünk immár a mennyországban kommentálja a történteket. De a vég után is van élet, az elbeszélőt túlélők élete, így Perőcsényi Kataliné, a csinos, formás (bár kicsit nagy fenekű) tudományos segédmunkatársé, akire az MTA a főhős hagyatékának leltározását bízta.