A mai mexikói (és latin-amerikai) irodalom egyik legnagyobb hatású mesterének ez a két műve - mintha szűkszavú szerzőjük művészi igényességét akarná érzékeltetni - Rulfo egész eddigi életművét képviseli. A Pedro Páramo a mexikói falu lidérces hangulatú regénye, az emlékező halottak, megkövült élők, a halálos indulat és halálos szerelem világa. Pedro Páramónak, a földbirtokos-kényúrnak kemény realizmussal megírt élettörténetét a sugallatos ziláltság szivárványos félálma-félvalósága hevíti a varázslat hőfokára. A Lángoló síkság költői és kegyetlen elbeszélései pedig egy félelmesen parlagi táj és egy nem kevésbé félelmesen parlagi társadalom összefüggéseibe ágyazzák egy elátkozott mindenség kárvallottját, a mexikói parasztot. Ezekkel a művekkel vetett véget Rulfo egy idillikus latin-amerikai népiesség hamis divatjának, és szabott új törvényt hazája és földrésze prózájának.