Zalán Tibor regényfolyamának negyedik része, a mű korábbi köteteihez hasonlóan, több cselekményszálon fut. Mindenütt az élet és halál mezsgyéjén - a főhős építész körüli külső történések egyre szűkülnek. A "valóság" helyébe álomszerű észlelések és hallucinációk lépnek; ábrázolásuk a pusztuló test fiziológiai jelenségeinek esszészerű, aprólékosan kidolgozott írói megoldása. A két másik főbb "cselekménykör" a színházrendezőé és Bandikáé, a "külvárosi jancsiszögé" - az ő eseményszálaik is továbbindáznak újabb és újabb megrázó élethelyzetekbe, különös sorsokba. Zalán regényében a mozaikszerűen szerveződő történet hiteleségét a tematikus és motivikus kapcsolódási pontok, átjárók biztosítják. Váltakozó szövegfolyamú formációk ezek - elbeszélőmódok és műfajok közti váltásokkal, akár az előző kötetekig is visszanyúlóan. Zalán "lassúdad" módon épülő (öt kötetre tervezett) regény-városa így válik az olvasó számára is egyre bejárhatóbbá és érzékelhetőbbé.