Az esszégyűjtemény - akár egyes, jelentős kortársak egyéni hangú méltatásait, akár tragikus sorsú Kádár-korszakbéli poétákat, akár Camus és a magyar '56 viszonyának játékos-komoly képzeletbeli feldolgozását, netán Tormay Cecil életművének 1945 utáni sorsát vagy éppen a szerb néplélek mélységeit vagy a forradalom alatt alig néhány esztendős nemzedék '56-élményét mutatja fel: igyekszik hű maradni a nagy mesterekhez. "Az esszét a nyilvános tanulás műfajának tekintem" - Németh László immáron klasszikus meghatározása napjainkban is első számú útmutatás kell legyen: az esszé ma is olyan országos és világszintű jelenségek, események, szellemi teljesítmények és kiemelkedő személyiségek - hangsúlyosan egyéni szempontok alapján és igen eredeti eszközökkel történő - komplex vizsgálatát jelenti, melyek szellemiségükkel gondolkodni, értékelni - élni segítenek. Legalábbis az alkotó szándéka szerint. DOMONKOS LÁSZLÓ (1951-) író, esszéista, közíró, szerkesztő. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-angol szakán szerzett diplomát, majd a Délmagyarország szerkesztőségének kulturális rovatában kritikus. 1992-től Budapesten a Magyarok Világszövetségének lapjánál, majd a Duna Televízióban dolgozott. 2013 és 2019 között a RETÖRKI, 2009 óta a Magyar Hírlap szerződéses munkatársa. Eddig 35 kötete jelent meg. Legutóbbi művei: Az álmok továbbra sem hazudnak (2020), Átállt szovjet katonák (2020), Szovjet Spartacusok (2020).