A bevezetőből: "Nem múlik el a múlt, nyomot hagy életünk valamennyi eseménye, sikere, traumája, tapasztalata, öröme és bánata, véletlene és végzete. Ezek határozzák meg a működésünket, kötődéseinket és önbecsülésünket. Köszönöm beszélgetőpartnereimnek, hogy beavattak szakmai munkájukba, sikereikbe és kudarcaikba. Nem szégyelltek mesélni sebeikről és a gyógyulásról, a sikerhez vezető sokszor tévedésekkel teli útról, sorsuk hol szerencsés, hol kegyetlen fordulatairól, az emberi kapcsolatok megtartó erejéről. Köszönöm, hogy megmutatták az újra kezdés lehetőségét, reményt adtak, hogy az álmok valóra válhatnak, megmutatták, hogy a hibázás nem szégyen, hogy a véletlenek is részben rajtunk múlnak. Beszéltek arról is, hogy miért éri meg tisztességesnek lenni, áldozatokat hozni, a botcsinálta "tudósok" helyett a tudomány eredményeiben bízni. Az elmondottak azon túl, hogy érdekesek, talán segítenek abban is, hogy új perspektívából szemléljük a saját traumáinkat, örömeinket, szerencsénket és a balsorsunknak hitt eseményeket is. A legtöbbet mások történeteiből tanulunk."