Szondy érzékeny verselése teljes mértékben tradíciótisztelő, költészete mintegy igazolása annak, hogy a jó vershez feltétlen érettség is kell. Abszolút következetességgel építkezik, s nála úgymond biztonságban van az olvasó: a szöveg nem fogja magára hagyni. Verselésének erőssége a sugárzó alkotóerő és a nem mindennapi kifejezőkészség, expresszivitás. Kritikusai szerint a kortárs magyar lírikusok között nem sokan vannak, akik ennyire uralnák a nyelvet, ezzel a készségével tökéletesen kezeli a versformákat és a költői nyelvezetet, anélkül, hogy versei mesterkéltnek, erőltetettnek tűnnének. Szondy-Adorján György újabb verseskönyvében a megszólított és a megszólító vég nélküli, néhol pástra hívó szólamokkal vagy a hiány nyilvánvaló és társalgásra késztető hézagaival tűzdelt párbeszédeit követhetjük nyomon.