Nagy Hajnal Csilla (Losonc, 1992) harmadik verseskönyvének darabjai szokatlanul mélyre húzzák magukkal olvasójukat. A kötet önmagukat folyamatosan korrigáló mondataiból, meghatározásaiból, paradox nyelvi és logikai szerkezeteiből szokatlan intimitással szembesülhetünk. És egy különleges nyelvi világgal, amely bevonzza olvasóját.